Óvár község Szlovákia déli részén a szlovák-magyar határtól mintegy 6 km-re fekszik. Legközelebbi folyó       az Ipoly, amely ugyancsak 6 km távolságra van, hiszen ez a folyó természetes országhatárt képez Szlovákia és Magyarország között.

Óvár a szép Ipoly – völgy egyik keskeny jobb, oldalvölgyének végpontján egy kelet – nyugat és északról körülfogott katlanban terül el, elszigetelve a világ zajától. Nyílt kilátás csak délnek esik az említett szűk völgyebe, melyen át csak mezei út vezet a hömpölygő folyóhoz. A csekély magasságú hegyek között az ún. “Kőhegy” (ma Óvári hegy), amely 327m magas. A mai napig is használatosak a dűlők, hegyek, völgyek, határok és erdők ősi nevei.

       A községről szĺó első ismert fenmaradt írásos feljegyzést IV.Béla királyi kancelláriája adta ki, a király uralkodásának tizedik évében. Ebből az időből ránk maradt egyik okiratban, melynek keltezése 1245. szeptember 9-re esik, találkozunk több más környez˝település neve mellett először Óvár nevével is, Olwar alakban. A későbbi okiratokban a község neve több változatban is előfordul, mint például: Olwar, Alwar, Alvár, Olowar, Ó-vár. Igaz, hogy 1731.június 9-én gróf Berényi Zsigmond nógrádi főesperesáltal, gróf Eszterházy Imre hercegprímás esztergomi érsek parancsára tartott canonica vizitáció mondja: 

“Adhuc anno 1076+ cedificata.” (Felépítetett az Úr 1076.évében.) 

           Ez az évszám csak az egyházi iratokban szerepel. Tehát egy évvel Szent László király uralkodása előtt Óvár már létezett.

Az irattári anyagokban Óvár hosszabb ideig Alwar alakban pusztának van feltüntetve, mely a mai Óvár helyén terült el. A község neve       még az 1548-as adóösszeírásban is Olvar néven szerepel. Hivatalosan Óvár neve először az ürményi féle 1818. május 18-án kelt egyházlátogatási okmányban szerepel, ott egy Óvár nevezetű faluról van szó, amely már 1245-ben Alwar nevén létezett. Valószínűleg azért kapta a nevét, mert ebben az időben egy kisebb favár – erődítményszerűség állt a mostani “Várhegyen”. Szép tiszta időben , nagyon messzire elláthatott az erődítményben lévő őrség.

         Egyes adatok szerint Óvár község története összefügg Kékkő várának történelmével. A régi zászlók és hadvezéri jelvények által szoros közelségben lehetett a két vár (ha volt ?). Balassi család tulajdonába tartoz sokáig a kékkői várral együtt Óvár is.

 A falu fejlődésének egyes szakaszait nyomon követhetjük, ha magvizsgáljuk       az ismert népszámlálási adatokat, valamint a faku közigazgatási       beosztását.

            A 2001 évi népszámlálás adatai szerint       342 lakosa volt a községnek.

Az első ismert összeírás szerint, mely 1715-ből maradt ránk, a faluban 14 háztartást írtak össze, ebből 13 alattvalói háztartást és egy zsellér családot. A lakosság pontos számáról nincs adatunk ebből az évből. Nemzetiség szerint ezekből 5 szlovák és 9 magyar háztartát jegyeztek fel.

Az első pontos népszámlálási adatok Óvárról 1828-ból ismertek. Ekkor a falunak 648 lakosa volt.A következő évek népszámlálási adatai a következők: 
1869 - 463 lakos,    1880 - 436,     1890 - 513,     1900 - 508,     1910 - 540,     1921 - 515,     1930 - 513,     1950 - 479, 
1961 - 483,     1970 - 448,     1980 -       435,     1991 - amint már említettük       386 lakos ebből 208 nő, koruk szerint: 0-14 éves       korig 63, 15- től 59-ig 105 férfi nő 15-töl 54-ig       101. Férfiak 60 éven felül 41, nők 55 éven       felüliek 76. Átlagéletkor 41 év, mely 5, 5 évvel magasabb, mint a nagykürtösi járás átlagéletkora.       Nemzetiségi hovatartozás       szerint 315 magyar nemzetiségű, 68 szlovák és 3       cseh.
          Vallási hovatartozás szerint 348 római katolikus, 4 pravoszláv, 7       avangélikus 03 27-en nem tüntették föl vallási       hovatartozásukat. Ezekbe az adatokba természetesen be­számítottuk Kispatak (Potôčik) adatait       is. Itt meg kell említenünk, hogy Kispatakot már a XVI.       században említik az okiratok mint, kis­községet. Szintén a divényi uradalomhoz tartozott. 1828-ban 5 háza ér, 27 lakosa volt.
        Mint az előbbiekből kiderül, a faluban legtöbben 1828-ban él­tek. Negyven évvel később erősen megfogyatkozott a falu lakossága, majdnem 200 emberrel volt kevesebb lakosa. A következő népszámlálás adatai szerint Óvárnak 1880—ban megint csökkent a lakossága 27 fő­vel, melynek fő oka a pestis járvány pusztítása. A következő idö-szakban egészen 1930-ig a lakosság száma lassan növekszik. Legtöbb lakója 1910-ben volt, az 500 lelket először 1890-ben haladja meg. 1940-ben a II. világháború következtében nem volt népszámlálás. A statisztikai adatok 1950-töl, de főleg 1961-töl álandó létszám­csökkenést mutatnak ki. 1930 és 1991 között az élő lakosok száma a faluban 127 fővel csökkent.
        A házak számáról is rendelkezünk pontos adatokkal egésszen 1880-tól. Ebben az évben a faluban 91 ház volt, 1890 - 87, 1900 - 133, 1910 - 98, 1921 - 122, 1930 - 134, 1950 - 132, 1961 - 139, 1970 - 129, 1980 - 139 és 1991 - 120.

          A község az Ipoly menti katlanban terül el, Nógrád megyéhez tartozott. A XIV. és XVI. században a dévényi vár tartozéka volt. A törökhódoltság idején a nógrádi szanzsákhoz tartozott 1554-töl 1593-ig. 1850-tól 1916-ig a balassagyarmati járás falvai között sze­ropel. 1916-tól 1938-ig a kékkői jároshoz kerül egészen a müncheni egyezményig, amikor is Magyarországhoz csatolják, 1938 - 1944 között ismét Balassagyarmathoz tartozik. 
         A II. világháború befelyezése után a község 1945-töl visszakerül Csehszlovákiába a kékkői jároshoz tartozott 1960-ig. Az 1960. évi területi átszervezés következtében a losonci jéráshoz csatolják. 
         Ezt a járást később ismét szétosztják, és igy jön létre 1968-ban a nagykürtösi járás, ahová Óvár is tarto­zik. A község 1925 - 1944 között a zsélyi körjegyzői hivatalhoz tar­tozott. 1945 - 1947 között először a zsélyi körjegyzői hivatalhoz tartozott, majd 1947-ben a szklabonyai ( Sklabiná ) körjegyzői hiva­talhoz került. A Helyi Nemzeti Bizottság 1946-ban alakult meg (1945-ben alakult meg a Helyi Közigazgatási Bizottság).
         A Karancs és a Cserhát területén, valamint az Ipoly bal partján a várak és erődítmények viszonylag sűrű hálózata épült ki a tatárjá­rást követően.             Ebben az időben, habár Óvár Nógrád megyéhez tarto­zott, a honti vár tartozéka volt.A törökinvázió és pusztítás ered­ményeként Nógrád több községe elnéptelenedett ill. teljesen megsem­misült.

          Ezek a falvak csak a XVII. század második felében népesültek be újból,       ezek közé tartozott Óvár is. A falut a törökök 1554-ben foglalták el, s       csak 1593-ban lett felszabadítva a       török iga alól. Ez idő után is még       hosszú ideig a falu       lakossága kénytelen volt a töröknek adót       fizetni. 
          A falu középkori       történelmének a kutatása nagyon igényes, mivel kevés       iratanyag áll rendelkezésünkre, és ezek is javarészt csak vagyonjogi iratok. A XVII. század első felében dú­ló harcok következtében a falu teljesen megsemmisült. Újból benépe­sedni csak 1680 körül kezdett. Ekkor falu egy része a dívényí vár tartozéka volt,       másik része pedig a kékkői uradalomhoz       tartozott. A XVI. század végén 1598-ban e terület még Balassi Zsigmond birtoká­ban talalálható.       1660-ban már a divényi uradalomhoz tartozott, 1740- ben pedig a gróf Koháry család vette birtokába. Egy 1770-es összeírás szerint a falu legnagyobb tulajdonosai       gróf Zichy Ferenc és gróf Balassa Pál voltak. A XIX. század első felében pedig gróf Zichy és gróf Forgách családok kezében volt a       falu jelentős része. 
Érdekességként itt megemlítjük a legrégebbi óvári csaladok neveit: 

Agots, Benkocs, Cseptsényi, Erdélyi, Ferencek, Ferencz, Fábián, Galcsi, Gágyor, Gallo, Horváth,       Jancso, Kalmár, Katyi, Kiss, Kalivoda, Patsa,       Rigó, Szánta, Szamko, Tóth, Varga, Vladár, Vízi. Az egész családokat hadnak hívták.

          A középkorban nagy gazdasági jelentőséget nyilvánítottak a szőlő termesztésének. Nógrád megye északi részén csak néhány területen termeltek szőlőt, ezek a falvak mind a mai nagykürtösi járás terüle­tén találhatók. Ezen falvak egyike Óvár is.

1720—ból ránk maradt összeirás szerint Ovárból mindössze két család szökött el. Összehasonlítva a környező falvakkal, ez nagyon csekély, mivel a többi környező falvakból sokkal többen költöztek el. A XVIII. században egy paraszti családra átlagosan Nógrád megyé­ben 6,1 ha úrbéri föld jutott. Ennek a földnek Óvárban családonként még a fele sem jutott, mivel a kimutatások szerint itt egy csaldádra mindössze 2,8 ha föld jutott. A falu lakossága, a szántó és legelő területét elsősorban erdöirtással növelte. Ebben az óváriak élen jártak Nógrád megyében, 475 ha erdőterületet fordítottak termővé

          A XIX. század első felében egymást követték a természeti csapások megnehezítve ezzel is a nép helyzetét. 1830-ban a az or-szágban és a faluban is nagyon kevés volt a termés. Ennek következ­tében mindenütt sokan éhenhaltak. A legyengült népet egy évvel később 1831-ben új veszedelem fenyegeti, a kolera szedi áldozatait, szinte minden nap temettek, néha többet is. A második koleravész, amely 1873—ban ütötte fel a fejét, Óvárban összesen 11—en haltak meg. Ennél sokkal több áldozatot szedett a himlő, mely nemsokára a koleravész elmúltával lépett fel. Óvárban rövid időn belül 87-en es­tek áldozatául ennek a veszedelmes betegségnek.

          1858 április 12-én iszonyú tűzvész pusztított a faluban. Sokan válltak hajléktalanná, mivel a községben leégett mintegy 78 kisebb-nagyobb ház. Ugyancsak a tűz martalékává vált az új iskola épülete is.

          1876-ban ismét nagy volt a szárazság, s ennek következtében, mi­vel a falu lakossága többnyire mezőgazdaságból élt, nehéz téllel néztek szembe.

          1885 május 16-án hajnalban havazott. Ugyan ebben az évben óriá­si jégeső veri el a termést, a jeget szinte lapátolni lehetett.

          A múlt század második felében főleg 1859-től fellendül a bányá­szat. Óvárban elszór a Zichy család, özv. Okolicsániné, aki Balassa­gyarmaton lakott, G. Windsteig család valamint a Cserekvickiek in­dítják be a bányászatot 1859—ben. Az Amália—tárnában viszonlylag rövid ideig folyt a szénfejtés, adataink szerint 1912-ben a bánya meg-szünt. Nem tartozott a jelentős bányák sorába, amit a kitermelt szén mennyisége is mutatja. 1880 és 1892 között mindössze 6580 q szenet termeltek ki, 1906-tól 1907-ig 4800 q és 1910 és 1912 között 3434 q szenet hoztak a felszínre. Mivel a bányászat nem volt kifizetődő, ezértrt a bányát még ebben az évben be is zárják.

          A világ eseményei a XX. század elején ismét megzavarják a kis falu lakosságának nyugalmát. 1914-ben kitört az első világháború, mely csak 1918. november 11-ével ért véget. A katonák sorait a halál nagyon megritkította. Sokan elestek a frontokon, a visszatért bete­gek és rokkantak közül is sokan itthon haltak meg. A csataterek pusztító angyala számtalan családapát, sok szerető férjet, testvért ragadott el. Hány sir domborodik oly deli termetű katona felett, kiknek még nem kellett volna meghalnia, a sírba koporsó nélkül szállnia. Hol van a sírjuk - ki tudja? Galíciában, Lengyelországban, Besszarábiában, Doberdónál, Píavánal, Szicíliában. Vannak számokkal, névvel ellátott katonasírok és temetők, de legtöbben tömegsírban nyugszanak. 

          Ovárból 13-en pusztultak el értelmetlenül az I. világháborúban: 

Janik János,     Vizi András,     Kopnyický Mihály,     Ferencz Mihály,     Molnár János,     Vizi Lajos,     Katyi Ignác,     Benkocs István,     Mester János,     Kalmár István,     Vladár János,     Márton Ferenc,     Hegedűs István

          1918 október 28-án kikiáltották a Csehszlovák köztársaságot. Óvár — Olováry elnevezéssel a Köztársasághoz csatolják, mivel az Ipoly folyó lett a természetes határ. 1930. szeptember 12-én járt T.G. Masaryk csehszlovák köztársasági elnök Kékkön, ahol az óvári rezesbanda játszott az elnök fogadásán. Abban az időben, a környéken csak Óvárban volt fúvószenekar melyet "Rezesbandá"—nak hivták. A környéken nagyon ismertek voltak.

          A nagypolitika ismét beleszól a falu életébe. 1938. november 8—án a községet Magyarországhoz csatolják. Pár hónappal korébban 1938. szeptember l—vel kitört a második világháború, mely 1945—ig tartott. Óvárból negyvenen vonaltak be katonai szolgálatra. 

          A háború áldozatai lettek: 

Gubányi Dezső,     Priska Ferenc     és     Zobál László - ők nyomtalanul eltűntek, nem tudjuk, hogy hol vannak eltemetve. Életü­ket a keleti fronton vesztették:

Mészáros István,     Tóth János (Erdélyi),     Striho László,     Tóth Mihály,     Tóth Bertalan

          A front 1944 végén és 1945 elején vonult Óváron keresztül. Mi­kor közeledett a front, mintegy 90 német katona szállta meg a közsé­get. 1944 őszén 9 bomba esett a Lieszkó tetejére, de szerencsére nem mind robbant fel. A visszavonuló németek 1944 december 26—án értek Ovárba 4 ágyúval, amelyeket először a templom mellett, majd. a réten állitottak fel. Kétnapi ágyúzás után december 28-án a németek tovább vonultak nyugat felé. Az orosz csapatok 1944. december 31—én érkez­tek Ovárba. Ellenállásba már nem ütköztek. Az utolsó orosz csapatok 1945 március végén vonultak át Óváron.

          A falu az 1945—ős év elejétől ismét Szlovákia részéve vált. A volt kéköi jároshoz csatolták.

          Címszavakban, a teljesség igénye nélkül áttekintjük a fontosabb eseményeket a II. világháború után, melyek kisebb - nagyobb szerepet játszottak a falu életében: 

1947-ben nagy szárazság volt,

1954 május 16-án voltak a községi választások. Prahár Jánost válasz­tottak meg a HNB elnökévé,

        júliusában megkezdődött Óvérban       a villany bevezetése. Az utcákon a villanyvezetékek szerelését csak 1959-ben  
        kezdték,

        augusztusában megkezdték a templom tatarozását

1959.május 31-én megalakult Óvárban az Egységes Földműves Szövetke­zet

1959.november 28—án " vonultak nyugdíjba " a petróleumlámpák. Ezen a napon gyulladtak ki az első villanykörték a
        faluban.

1960—ban elkezdődött a Cseres telep kiépítése az EFSz részére,

1963.november 2-án elkészült az első országút, amely a falu közepéig vezetett. Ugyanazon a napon ünnepélyesen
        fogadták az első autó­buszt a faluban. Ezen a napon nagy mulatság és kultúrműsor kö­zepette ünnepelt a lakosság.

Az első autóbusz ünnepélyes fogadása 12

1971-es választások után Saranko József lett a HNB elnöke. A falu büszkeségei közé tartozott a község határában
        telepitett szőlő és az elkészült szövetkezeti telep,

1973-ban felépült az új kultúrház

1974 május 12-én itt tartották meg a CSEMADOK járási énekfesztivál középdöntőjét.

       A hetvenes években a közvilágítást korszerűsítették neonfényre, az utakat és az utcákat portalanltották. Eltüntették a
       község közepén végig folyó patakot. így teljessen megváltozott a köz­ség arculata. Felépült az új varroda, amelyet a
       helyi szövetke­zet épített, mintegy 35 munkásnak ad megélhetöségi lehetőséget.

1984—ben felépítették az új bevásárlási központot, valamint az új tűzszertárat.

1989-ben a " bársonyos forradalom " után megváltozott a község élete és arculata

1990-ben helyhatósági választások voltak. A község lakossága Benkocs Irmát választotta meg polgármesternek 139
       szavazattal.

1991 április 18-án az új vezetőség megkezdi működését. Még ebben az évben megkezdik az új ravatalozó építését,
       melyet 1993—ban be­fejeztek és hivatalosan átadták. A ravatalozó építésénél külön említésre méltó, hogy a lakosság
       társadalmi munkával és pénzbe­lileg is segítette az építkezést. Ezért mindenkinek köszönet jár. Külön ki kell emelni a
       sportszervezet segítségét, melynek tagjai szintén kivették részüket a legnehezebb munkákból. A ravatalozó
       felszentelése 1992 november 1-én volt. Itt meg kell említeni, hogy a ravatalozó teraszán van egy kis lélekharang,
       amely a megholtakat kiséri utolsó útjukra, és nagyon régi idők­ből való, még a régi iskolában szolgált tanítás
       kezdetén és vé­gén.

1992-ben 1.000.000.- Sk állami támogatással a Priehrada utca volt portalanitva és csatornázva.

       Kibővült a helyi sportpálya, a templom és az iskola közti téren játszótér létesült.

1993— bán megkezdődött a helyi iskola tatarozása, valamint kérvényt nyújtottunk be az új egyházi alapiskola
       megnyitására. Az isko­laügyi minisztérium határozata alapján 1994. szeptember l—én

       nyílt meg újra községünkben az iskola.

1994-ben rendbehoztuk a temető környékét, mintegy 100 méteren ki­cseréltük a megrongálódott kerítést.

A falu címere megtalálható még az International Civic Heraldry  weboldalon.